Sziasztok!
Azért is írom meg gyorsan ezt a posztot, hogy hátha a sok pozitív gondolat segíteni fog. Jacqui édesapját ma súlyos munkahelyi baleset érte. Kórházban van és egyenlőre semmit nem tudunk. Kérlek, hogy küldjetek sok-sok pozitív energiát és gondolatot, hogy legyen a gyerekeknek egy nagypapi aki kicseréli nekik az éjszakai lámpájukban a körtét és mindent megjavít mint egy ezermester. Én próbálom a lehető legjobbat nyújtani, bár én sem vagyok 100as kicsit lebetegedtem, de nem akarom, hogy a gyerekek miatt is aggódni kelljen. Sajnálom, hogy ez a szerencsétlen dolog ilyen hamar beárnyékolja ezeket a szuper napokat. A rossz mellett azért jó dolgok is történtek. Találkoztam a hétvégén két másik aupair lánnyal. Rebeka itt lakik a közelemben, Vivi pedig egyenesen Cardiffból utazott Londonba egy napra. Reméljük jön máskor is:) Jó volt olyan emberekkel eltölteni egy napot, akik hasonlóan gondolkodnak mint én és ők is külföldön szeretnének élni. Így volt közös téma bőven:) Vivi még nem volt Londonban, ezért megmutattuk a főbb nevezetességeket neki, aztán beültünk egy szupi kis helyre, ahol bűnöztünk fincsi sütikkel:D Nagyon tetszett Vivi gondolkodása. Imádja az állatokat és állatvédő is, illetve vega. Közel áll hozzám. Bár vega nem vagyok, de a másik kettő rám is igaz:) Sok kérdésemre megkaptam a választ is tőlük. Ők már régebb óta vannak Angliában, mint én, úgyhogy mondták ne lepődjek meg rajta ha a gyerekek itt nem fürdenek minden nap. Persze nem minden családnál van ez így, de állítólag a legtöbb angol családnál igen. Aztán az édesség kérdés. Igen, itt sok szülő tele pakolja a hűtőt édességgel a gyerek meg persze szereti és vagy elhízik vagy szerencsés alkat és nem hízik, de egy idő után nem bírsz vele mert a cukortól hiperaktív lesz. Ja és tönkremennek a fogai… Nekem erre már meg van a trükköm:D Cikkekre szeletelem az almát és eléjük teszem. Általában az egész eltűnik egy fél órán belül és jönnek, hogy kérnek még:D Ami még itt nagyon megy az a banán. James imádja, ha csokit kér mindig ezt ajánlom alternatívaként és legtöbbször elfogadja. Aztán meg szedegetem a banánhéjat a játék szobában:D Ma volt egyébként az első alkalom, hogy én mentem a gyerekekért oviba/suliba. Odafele Zac nem volt nehéz feladat, igazából élvezte, hogy megyünk valamerre. Vissza már kicsit több volt a súly meg Grace viccesnek gondolta, ha néha-néha ellent tart és megnehezíti a dolgomat az emelkedőn:D Itt egyébként nem kell elhízástól tartani, nekem néha nincs időm enni, na meg amennyit szaladok utánnuk az felér egy jó kis aerobic edzéssel:D Az izmokat meg erősíted, amikor tolod a babakocsit az emelkedőn meg karban tartod a babát, mert ha leteszed máris potyognak a krokodil könnyek:D Egyébként nekem a hétfői meg a keddi napom, ami kicsit zsúfoltabb. Akkor van velem Zac egész nap és csak szerdától megy oviba. Akkor aztán jön a felüdülés:D Bár ezen a héten lehet nem lesz ovi, mert elég beteg szegénykém. Hasmenés, láz, köhögés, etc. Sajna a gyerekek már csak ilyen bacigombócok, úgyhogy érdemes edzett immun rendszerrel érkezni és még úgy sem garantálom, hogy nem esel ágynak pár napra. Ja sapka és sál kötelező felszerelés, nagyon szeles az idő… Nagyjából ennyi a történet. Nem tudom hogy alakul ez a hetem. Bízok a happy end-ben és remélem hamarosan jó hírekkel szolgálhatok:) Sajna ezekkel a dolgokkal is számolni kell és ilyenkor erősnek kell lenni, sosem szabad kétségbe esni! Szamítanak rám/ránk kedves leendő aupairek. Tudni kell kezelni ezeket a helyzeteket is. Puszi otthonra és mindenki vigyázzon magára!!!
